A következőkben a Waking Life (magyarul Az élet nyomában) című animált filmet igyekszem bemutatni.
Egy igen nehéz műt választottam ki bemutatásra. Nem az elemzés szót használom, mert ennek a filmnek olyan mély és sokrétű a mondanivalója, hogy itt a blogban nincs elég hely kifejteni.
A film képi világa már önmagában megérne egy bejegyzést. A Waking Life jeleneteit először felvették élőszereplőkkel, majd erre ráhúztak egy animált rajzos réteget. Ez az eljárás az ún. "rotoscoping" technikára épül. Ennek az a lényege, hogy az élő szereplős jeleneteket, képről képre meganimálják, mintha egy rajzfilm lenne. Nincs nagyon elterjedve ez a módszer, de nem ez az egyetlen ilyen film. Példának az A Scanner Darkly című filmet lehet itt megemlíteni, melyben Keanu Reeves játsza a főszerepet és a rendezője ugyanaz, mint az itt bemutatott filmé, Richard Linklater. A rajzfilmes látvány a különböző animációkkal egy egyedi szürreális hatást kelt a nézőben, mely néha önmagában elég az érzékeink túladagolásához.
A film egy fiatal fiú útját követi -akinek a neve nem derül ki a történet során - , ahol a néző sosem lehet biztos abban, hogy amit lát, az álom, vagy valóság. Ennek a bizonytalanságnak a fenntartásához a látvány elemek mindennél jobban hozzájárul.
Az egyes helyszíneken, ahol a főhős megfordul egy-egy érdekes beszélgetésnek lehetünk szem- és fültanúi különböző művészekkel, professzorokkal, közéleti személyiségekkel. Pontosabban fogalmazva, ők beszélnek, a fiú pedig hallgatja őket. Ezek a személyek nem minden esetben beszélnek közvetlenül a főhőshöz, vannak esetek, amikor például egy talk show néhány percéből csíphetünk el érdekes e A beszélgetések rengeteg témát és problémát érintenek az élet legkülönfélébb területein kezdve a filozófiával, a társadalmi problémákon át egészen a vallásig. Az összhatásra a mondandók mélységén túl az világ képi megjelenítésének egyedisége is hozzájárul, melyet a fent említett technikával valósítottak meg a film készítői.
A történet és a film mondanivalójának gerincét jelentő beszélgetések ismertetése nem célja ennek a bejegyzésnek. Általánosságban viszont elmondhatjuk róluk, hogy mindegyik elme, aki megosztja gondolatait a főszereplővel egy új nézőpontot mutat be, melyek azelőtt nem jutottak az eszünkbe, sőt meglehet a fiúnak sem fordult meg a fejében, aki mindvégig az álom és valóság közti határt igyekszik megtalálni. Ezek a gondolatok pedig hozzájárulnak nemcsak a mi, de a névtelen karakter lelki fejlődéséhez is.
Bartuk
